ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK 2009/11

Novemberben négy ismeretterjesztő előadást láthatnak, hallhatnak a Bem rakparton. Előadóink bemutatják a magyar királyi városokat, Bali szigetének csodáit, az Alpok szépségeit, valamint a porcelán történetének korai szakaszából megismerhetik a kínai császárok cseréphadseregét.

November 3. kedd, 10.30

Kiss Imre Károly: Magyar királyi városok

A szabad királyi város várostípus volt a történelmi Magyar Királyságban.
A szabad királyi városok csak a királynak voltak alávetve, a király tulajdonát képezték. A szabad királyi városok lakóinak kiváltságához tartozott a mezővárosokkal szemben, hogy joguk volt fallal bekeríteni a települést. A beköltözőknek polgárjogot adhattak. Plébánosaikat maguk választhatták. Fontos volt a vásártartás joga és az árumegállító jog. A polgárok szabadon végrendelkezhettek. Adóikat a királynak évente egy alkalommal, egy összegben fizették.
A legfontosabb királyi városok az úgynevezett nyolc tárnoki város csoportját alkották, amelyeknek az önálló bíráskodás is a kiváltságaik közé tartozott. A 15. század végén ez a nyolc város Buda, Pest, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Bártfa és Eperjes voltak. Tehát lényegében a leggazdagabb városok tartoztak ide.
A tárnoki városok a tárnoki szék vagy tárnokszék alá tartoztak. Ezekben a városokban az úgynevezett Budai Jogot alkalmazták, és a tárnokmester bíráskodott. A polgári perekben a fellebbezést a polgári ülnökökkel működő tárnoki székhez kellett benyújtani.
A többi szabad királyi város a személynöki városok csoportját alkotta, amelyek a személynöki székhez fellebbezhettek peres ügyeikben. A személynöki szék élén a királyi személynök állt, mint az uralkodó személyének bírósági helytartója. A középkor legvégén Székesfehérvár, Esztergom, Lőcse, Kisszeben és Szakolca tartoztak ide.
A szabad királyi városok harmadik csoportjába tartoztak a Garamvölgy és környéke bányászattal foglalkozó városai: Selmecbánya, Besztercebánya, Libetbánya, Bakabánya, Bélabánya, Körmöcbánya és Újbánya. Ezenkívül szabad királyi jogállása volt az erdélyi szászok valamennyi városának, amelyek élén a királyi képviseleti joggal felruházott szebeni királybíró állt.
Bár kialakulásuk már a 11-12. században megkezdődött, a 14-15. század fordulóján vált külön a szabad királyi városok kategóriája a mezővárosoktól. A lényeges mozzanat az a törekvés volt, hogy e városok kikerüljenek a nemesi vármegye fennhatósága alól, és ahogy nevük is mutatja, csak a királynak legyenek alávetve.
A 17. században a magyar nemesség igyekezett elérni e kiváltságok szűkítését, illetve a király szabad királyi várossá nyilvánításra 1687-től csak a rendi országgyűlés jóváhagyásával volt jogosult. A 18. század végétől a nemesség még azt is elérte, hogy az összes szabad királyi város szavazatát az országgyűlésen egynek vegyék.
Ennek ellenére a szabad királyi városok száma fokozatosan növekedett. Míg a 17. század végén a számuk 32 volt, addig 1828-ban Magyarországon összesen 51 szabad királyi város volt.
1848-ban a szabadságharc idején hozott törvény (1848:23.tc.) megszüntette a szabad királyi városokat és a városok jogi helyzetére három új kategóriát állított fel: kisváros (12 ezernél kevesebb lakos), középváros (12-30 ezer lakos), nagyváros (30 ezernél több lakos).
A szabad királyi városok jogi különállása hivatalosan az 1876. évi XX. törvénycikkel szűnt meg, amikor e városok nagy részétől megvonták a törvényhatósági jogot, ettől kezdve a korábbi rang puszta címmé vált.

forrás: wikipédia

November 10. kedd 10.30

Óvári Árpád: Barangolás az Alpokban

Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja, mely Európát kelet-nyugati irányban szeli át. A kontinens legnagyobb hegysége; Európa legmagasabb pontja is itt található (Mont-Blanc).

November 17. kedd 10.30 óra

Dr. Sibalszky Zoltán: Indonézia, Bali szigetek

Bali indonéz sziget, a Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.
Bali híres a táncművészetéről, valamint a festészetéről, szobrászatáról és a fafaragásokról. A balinéz gamelán zene rendkívül fejlett és változatos. A táncok hindu történetekből (példál a Rámájanából) mutatnak be jeleneteket. Híres balinéz táncok a pendet, legong, baris, topeng, barong és a kecak.
A nemzeti képzési programok, a tömegmédia és az idegenforgalom folyamatosan alakítják át a balinéz kultúrát. Indonézia más részéből (legfőképpen Jáváról) bevándorlók pedig megváltoztatják a sziget népességének összetételét.

forrás: wikipédia

November 24. kedd 10.30 óra

Benyik Béla: Az első kínai császár cseréphadserege és ami utána történt - A porcelán története

Egy kínai akadémikus szerint az első kínai császár több mint 2200 éves terrakotta harcosai valójában az uralkodó szolgálóinak és testőreinek hada.
„Az agyagból készült figurákat az első kínai uralkodó szolgálóiról és testőreiről kellett, hogy mintázzák" - mondta Liu Csiu-seng, a Senhszi Egyetem történelemprofesszora, hozzátéve, hogy a kamrákban feltárt lovak és szekerek elhelyezkedése a császár jelenlétében tartott nagyszabású ceremóniára utalnak.
Az időszámítás előtt 260-210 között élt Jing Cseng a Csin állam uralkodójaként, a többi kínai uralkodót legyőzve, a területek egyesítésével megalapította a kínai birodalmat, majd a Csin Első Császáraként Csin Si Huang-ti néven (i.e. 221-210 között) uralkodott haláláig.
Az eddigi teóriák szerint a közép-kínai Senhszi tartomány közigazgatási központjától, Hsziantól (Xian) 35 kilométerre keletre, az első uralkodó síremlékének közelében eltemetett terrakotta harcosok a császár túlvilági uralmát hivatottak elősegíteni. Liu Csiu-seng, a Csin-dinasztia (i.e. 221-207) szakértője azonban elveti ezt az elméletet.
„A kínai hagyományoknak ellent mond, hogy harcosokat temessenek a császár sírjába. A kínaiak a túlvilági életben a békét részesítik előnyben" - hangsúlyozta Liu.
A kutató publikációja szerint valószínűbb, hogy az agyagból készült figurákat császári bírósági tisztségviselőkről, szolgákról és testőrökről mintázták, akik az akkori társadalmi ranglétra legfelső fokán álltak. - „Az egyszerű emberek és közkatonák még az uralkodó síremlékében sem kerülhettek a császár közelébe" - magyarázta Liu.
Az agyagfigurák a síremlék főbejáratának közelében találhatók, amely a magas rangú hivatalnokok, közeli szolgák és testőrök kivételével mindenki számára tiltott terület volt. Az alakok átlagosan 190 centiméter magasak, ami még a mai 158 centiméteres átlagos kínai testmagasságot is meghaladja.
"Az igazi emberek nem lehetnek ilyen magasak, az alkotók valószínűleg a magassággal is az agyagfigurák társadalmi rangját kívánták kihangsúlyozni" - mondta a kutató.
Liu Csiu-seng elmélete széles körben még nem elfogadott, de új megvilágításba helyezi a terrakotta hadsereggel kapcsolatos tanulmányokat - mondta Tuan Csing-po, a hsziani központú Északnyugati Egyetem neves régészprofesszora.
A több mint ezer életnagyságú terrakotta figurát rejtő császári sírt 1974-ben, kútfúrás közben, véletlenül találták meg. Az eredetileg festett alakok arcvonásai mind különbözőek, vélhetően valódi emberekről mintáztak őket.
Az 1987-óta UNESCO-világörökséggé nyilvánított temetkezési helyet évente 7 millió kínai, valamint félmillió külföldi turista keresi fel.

forrás: infokina.hu